pica pica

 Ki kalapácsával szögeket deszkába ütni kívánván ujjára sújt, s ajkát nem hagyja el - minden bizonnyal az Úr szerint is hiába - a Teremtő neve, az bármi mérvű aljasságra s lelkeknek rontására is képes.

 Honnan tudom bizonyosan, hogy férfiúnak teremttettem? Ha megkívánok néhanap egy arcra és termetre suta kis leányzót, szívem mélyének legteljesebb melegével hazudom néki, hogy gyönyörű. De lett légyen az a leányzó bármi furfanggal teljes, okosnak - még ha százszor az is - sosem mondanám.

 A halandó, lett légyen bármi bölcs is, mindenkor kétségekkel teli. S bölcsessége minél teljesebb, annál inkább kétkedéssel terhes. Józanul mérlegelve hát csakis arra gondolhatunk, a valódi bölcsesség a maga teljességében nem más, mint puszta kétkedés. S az igazuk felől mindenkor bizonyos hangoskodók - hacsak nem téves gondolatunk ösvényének kanyargása - csupán ostoba fajankók. 

 Noha fejemben még, ha olykor nyikorogva is, forognak a fogaskerekek azért, jó pennám kopik napra nap, s minduntalan undok foltokkal makulázza a tiszta papirost. Tintám is fogyóban immár, s még ha kétannyi vagyonom volna is, mint amennyi nincs, kezemből ez időkben másfelé kell guruljék a csengő arany s a pengő ezüst.