Miért van, hogy a legegyszerűbb dolgot is olyan nehézkes elmondani, akárha ólommal vonták volna be nyelvem, vagy csupa tövises gombolyaggal bélelték volna számat Torquemada csahosai? Pedig mindennél fontosabb szavak ülnek a gége tövén, kiszakadni és a világba beléhalni készen. Mindegy is talán. A kócolt pillájú töredékek talán eggyé olvadhatnak az őket felfogni kész értelem színe előtt. Legyen.

 

 Mert én szeretlek, még mindig.

 Mert én most is gyönyörűnek látlak.

 Mert értem és hallom, ami a szívedet átjárja.

 Mert ha kettő lehetnék, egy lehetnék veled.

 Mert gyűlölöm, amit érzek és gyűlölöm, amit nem érzek.

 Mert járok-kelek a világban, és megérinteni sem képes.

 Mert mosolygok, szenvtelenül és gyáván, mint ki jól végezte dolgát.

 Mert csak az idő volt ellenünk és az én nyugtalan szívem.

 Mert amit más soha meg nem kap, én eldobom.

 Mert én most is gyönyörűnek látlak.