Bolond világ volt hajdanában:
Nem járt a férfi lányruhában,
S öröme az volt, ha alhatott,
És lantja - ha volt is - hallgatott.
És úri népek jártak-keltek,
Tisztes szóval énekeltek,
S annak, ki félte a végzetet,
Járt csak a kard meg a vértezet.
Bolond világ volt hajdanában:
Senki nem táncolt egymagában,
S nem hívták, ha gödröt ástak,
Hegynek azt, sem kőrakásnak.
S ha néhanap egy fénysugár
Törte át az éj porát,
Rá bárki szívvel hallgatott,
Még fejet is büszkén hajthatott.
Hisz bolond világ volt egykoron:
Harang is volt a templomon,
S nem szőtt takácsunk rég utált
Zsarnokának díszruhát.
Mert bolond világ volt, kedvesem:
Nem járt a koldus peckesen,
Nem szárnyalt fennen semmi rút;
Cél volt a cél, s út az út.
friss gondolatok