aznap havazott. mint kósza szélben az ódonszürke házfalak
ha a nap alél, s a láthatáron izzó rubinként lángra kap
éppolyan volt a messzeségből fülünkbe halló lánykacaj
zsivajnak tetsző látomásból hollóhanggá szőtt utcazaj
s a pörge mézbe hemperedő vajas kifli, ha álma kél
vagy kucsma szőréből előcsengő, rókaillatú fürge szél
s a nászi ágyon szendergővé s gyalázottá lett halk sikoly;
nem ébreszt egy sem annyi eszmét, mint e féregnyi szürke moly
mily rettentő keszkenőbe törölhet orrot az, ki gyáva?
s barátra üszköt hogyan vethet érveknek tűnő kapzsisága?
miként verhet az ember fiában ilyen aljasság – mondd – tanyát?
éppolyan volt a messzeségből fülünkbe halló lánykacaj
zsivajnak tetsző látomásból hollóhanggá szőtt utcazaj
s a pörge mézbe hemperedő vajas kifli, ha álma kél
vagy kucsma szőréből előcsengő, rókaillatú fürge szél
s a nászi ágyon szendergővé s gyalázottá lett halk sikoly;
nem ébreszt egy sem annyi eszmét, mint e féregnyi szürke moly
mily rettentő keszkenőbe törölhet orrot az, ki gyáva?
s barátra üszköt hogyan vethet érveknek tűnő kapzsisága?
miként verhet az ember fiában ilyen aljasság – mondd – tanyát?
férgek királya, vakondherceg, Púpos Vendel, a kurvanyád.
friss gondolatok