A férfi akkor is férfi marad, ha a kalapjába szarik, és visszateszi a fejére.
Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 évesA belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
A férfi akkor is férfi marad, ha a kalapjába szarik, és visszateszi a fejére.
Egyfelől fontos megérteni, hogy ami egérrágta, az egérszaros is. Szintén fontos felismerés, hogy mindez: elkerülhetetlen. Ám a legfontosabb mind közül az, hogy tudd, ez nem a dolgok természete. Ez az egér természete.
Néha még fel-felcsap bennem az alkotás örömének vacsoralángja. No, nem harsog, de olykor elsusog egy tűrhető, bár semmiben nem különleges madrigált. Ha bizakodón úgy vélem, életem feléhez értem, akkor az is elmondható, a teremtésnek lassan vége. Még viaskodik bennem az igazság és a szépség; még nem tudom, végül gyomlálatlanul, vagy kissé megszépítve hagyom hátra a kertet, vagy tán sehogy sem.
Gondja lesz rá, akinek lesz rá gondja.
Tudatlannak születtél, ezen kár is feszengened. A bölcsességed abban mutatkozhat csak meg, ha kételkedőként végzed.
A jámbor híveknek sokkal könnyebb. Akár gyilkolni szükségeltetik, akár a vélt vagy valós igazságot kinyilatkoztatni, nekik ott van az Isten. Isten munkája: bizonyosan létezik. És valakinek el kell végeznie. Mindig.
Két olyan dolog is van, amiben az én kis Étoile-om rendkívül ügyes. De ha már választani lehet, én jobban szeretném, ha inkább a másodikból élne meg.
- Szóval csak így hátat fordítasz nekem?
- Hát bizony.
- Pedig én neked adtam szívem minden szeretetét.
- Az igaz. De a meleg zoknikat megtartottad magadnak.
- Én végképp nem tudom, mit lehetne itt még tenni!
- Én is tanácstalan vagyok.
- Add ide, kérlek, legalább a Szentírást!
- Ne haragudj, édes, de tegnap kidobtam.
- De hát miért?
- Csótány volt benne.
A kapumon árválkodó medve üres tekintetét elunván a minap a jó Fadenkugel mesterhez tértem be az Akadémiáról jöttömben, s míg málé inasával dolgozott serényen, én rossz fajta, mingai borát kortyolgattam. Imigyen színlelve egymás iránti tiszteletünket, ezerágú agancsokkal ékes, ezüstszín szarvast kértem, hogy kovácsoljon szerény kapumra, s a medvét vigye, ahova nem szégyelli rejteni. A harmadik kupa után bizalmassá vált csevegésünk, s ezen újsütetű bizalmassággal felvértezve kérdeztem aztán tőle, mesterként miért a könnyű, s cifrát nem ismerő ütemű kalapácsot forgatja, míg inasára a túskónyi nehéz, rafinált ritmusokat pengető pöröly marad? Mosolyogva csak annyit mondott, hogy a kar gyorsabban edződik, mint az elme.
Valamennyi hatalom maga jelöli ki önnön határait azáltal, hogy megnyilatkozik a hatalma által befogadható legnagyobb bűnről, lett légyen az akár a Teremtés, akár mindenek elpusztítása.
friss gondolatok