Takaróztam hideg téli éjen megfagyott testvérhúgom tetemével; lábaltam át csupasz talppal szélmarta kősivatagon; haraptam le karomról a húst, míg felettem ágyútűz dörgött; vetettek kút mélyére, s bámultam újholdtól újholdig a lassan emelkedő vizet; ettem a jó dalnok ribanc anyjának halleveséből.
Nincs már semmi, amivel megrémiszthetsz, Uram.
friss gondolatok