mondhatni: lájkolj, paraszt.

valamelyest egyetérek.
de meg kell találni a megfelelő embereket, és úgy könnyebb eltüntetni a felszínességet. azt hiszem..

@l'esprit: Nem mai korunk jelensége ez, mélyebben van az eredete. Az 1945-ben íródott Híd a Drinán kapcsán Faludy György azt írta, míg egy generációval korábban a nagy műveket olvasták és továbbadták, ma (értsd: '45 után kicsivel) már csak olvassák és el is felejtik. Ma nem is olvassák, elég a szinopszist egy kritikában. Amely kritika alapja amúgy szintén egy szinopszis, meg a szerző vélt vagy valós oldalisága. Korunk kritikusa a Háború és Békét klasszikusnak tartja, de nem olvasta. Ahogy én sem. De legalább nem tartom klasszikusnak:)

(Nem rég került szóba a Háború és béke.
Mostanában minden annyira egybefűződik. Előre jönnek a jelzések.)
Az egyik mamám mesélte egyszer, hogy régebben mennyire más volt az iskola. Ma úgy tanulok meg valamit, hogy kicsivel később hajlamos vagyok elfelejteni. ÉS ezen igenis javítok, mert szeretnék. De mama azt mondta, hogy amikor ő volt pl. általános iskolás, akkor annyira jutott idő mindenre. Nem volt ez a sietés, és még több tíz év elteltével is emlékszik arra, amit tanult.
Ez most csak akapcsán jutott eszembe, hogy írtad, hogy el is felejtik. Hogy annyira megváltozott az időtartam, és a közízlés.
Én ezt a fajta közízlést igyekszem szépen kiszorítani, és olyan embereket bevonzani, akik inspirálnak, és fordítva.
;]