Loncillatú éjjelen látogass el a picalatroni molnár otthonába, s míg az csendesen az igazak álmát alussza, a szép Marlene tomporát tenyeredbe illesztve szeresd őt hajnalig. Mikoron a kéjtől jóleső fáradtan mosolyog, fogd kezeid közé két puha kezét, s markolj véle a legnagyobb zsákba. Tíz marék hószín lisztet mérj iszákodba, s míg ajkad a cseresznye ajkakra tapad, ujjai között szitálj át ebből két marékkal. Morzsolj bele rigónyi frissen köpült vajat, pergess alája négy szemer sót, a tenger mellékéről valót, majd fűszerezd ujjbegyni borssal. Marlene keblei közt melengess egy jércetojást, s mikor bőre hevességét a tojás felitta, üsd bele a lisztbe. Friss tejfellel és morzsolt kecskesajttal kavard el alaposan, s órácskára rejtsd pincéd hűvösére, hol is forró öledbe vonhatod didergő kedvesed. Mikorra beléolvadsz reszkető ágyékába, a tészta is elpiheni kínzatását. Hengergesd a tésztát ujjnyi vastagra szeretőd forró, feszes hasán, s míg lecsókolod róla a csiklandós jókedvet, kemencédben a parázs épp kellővé roskad. Szaggas pogácsákat a tésztából, szórd meg puha, sós sajttal, s hints reá egész köménymagot bőséggel. Süsd meg a forró kövön, míg szerelmed ajkának színére pirul.

 S ami talán a legfontosabb: az első falatot mindig oszd meg véle, s bármit érzel is, suttogd a fülébe, hogy szereted.