- Én végképp nem tudom, mit lehetne itt még tenni!
- Én is tanácstalan vagyok.
- Add ide, kérlek, legalább a Szentírást!
- Ne haragudj, édes, de tegnap kidobtam.
- De hát miért?
- Csótány volt benne.
- Én végképp nem tudom, mit lehetne itt még tenni!
- Én is tanácstalan vagyok.
- Add ide, kérlek, legalább a Szentírást!
- Ne haragudj, édes, de tegnap kidobtam.
- De hát miért?
- Csótány volt benne.
A kapumon árválkodó medve üres tekintetét elunván a minap a jó Fadenkugel mesterhez tértem be az Akadémiáról jöttömben, s míg málé inasával dolgozott serényen, én rossz fajta, mingai borát kortyolgattam. Imigyen színlelve egymás iránti tiszteletünket, ezerágú agancsokkal ékes, ezüstszín szarvast kértem, hogy kovácsoljon szerény kapumra, s a medvét vigye, ahova nem szégyelli rejteni. A harmadik kupa után bizalmassá vált csevegésünk, s ezen újsütetű bizalmassággal felvértezve kérdeztem aztán tőle, mesterként miért a könnyű, s cifrát nem ismerő ütemű kalapácsot forgatja, míg inasára a túskónyi nehéz, rafinált ritmusokat pengető pöröly marad? Mosolyogva csak annyit mondott, hogy a kar gyorsabban edződik, mint az elme.
Valamennyi hatalom maga jelöli ki önnön határait azáltal, hogy megnyilatkozik a hatalma által befogadható legnagyobb bűnről, lett légyen az akár a Teremtés, akár mindenek elpusztítása.
friss gondolatok